Töltött szőlőlevél

Ha jól emlékszem, Pupi néninél, legkedvencebb anyósomnál ettem először töltött szőlőlevelet (vagy szőlő töltikét). Mivel ez annyira jellegzetesen román étel, nem kizárt, hogy pucioasai nagyanyámnál is ettem, ha igen, teljesen törlődött az emlékezetemből. Aztán egyszer csóró egyetemistaként a román tengerparton, Vama Vechén egy nádfedeles parti vendéglőben/kocsmában (nappal vendéglő, éjjel kocsma) ettünk Péterrel tejföles szószos változatából - nem is tudom, hogy engedtük meg magunknak a luxust, hisz nem igazán volt pénzünk akkoriban vendéglőkben enni... Azóta is egyik kedvenc ételem maradt. Bukarestben nem készítettem soha, Pupi néni "feladata" volt a fiának évente bár egyszer főzni minden kedvencéből, itt viszont rám hárul a felelősség kielégíteni mindenféle otthoni kaja utáni sóvárgásunkat. Így hát muszáj volt megtanulnom elkészíteni. Irány hát az internet, ahol halomra találni klasszikus recepteket, mindenféle változatban. Én az alábbit választottam ki. A töltikék eredetileg juh-, disznó- vagy disznó- és marhahús keverékéből készülnek, én csirkehúsra adaptáltam a receptet. Ezt leszámítva semmi eredeti nincs benne, de a legutóbbi alkalommal annyira jól sikerült, hogy muszáj feljegyeznem ide.

Hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg darált csirkemell (aki nem kerüli a vörös húst, használjon nyugodtan disznóhúst, vagy disznó-marha keverékét)

1 jókora hagyma, ledarálva, vagy ha nem lehet, a lehető legapróbbra vágva (készüljünk fel egy kiadós sírásra)

fél bögre fehér rizs

1 bögre (250 ml) paradicsomlé, 2-3 kanál sűrített paradicsom

szőlőlevelek - fél kiló húsból 25-27 nagyobb szőlőlevél tölthető meg, de jó, ha marad néhány a töltelékek letakarásához és a tál kibéleléséhez. Minthogy én eltett szőlőlevelet használtam, s az üvegben pontban 27 db szőlőlevél volt, béleléshez, takaráshoz nem jutott (finom volt így is)

1 csokor friss kapor, apróra vágva

4-5 babérlevél (jobb, ha friss, de természetesen a száraz is megteszi)

125 ml száraz fehérbor (több is mehet bele)

2 kanál olívaolaj vagy napraforgóolaj

víz, ízlés szerint só, bors.

 Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra (vagy állítsuk a lángot közepesnél picit erősebbre). Ha eltett szőlőlevelet használunk, mossuk alaposan át, és tegyük félre, míg előkészítjük a tölteléket. Ezúttal nem kellett előfözni a "lapikat", szép zsengék voltak, csak épp a szárukat kellett levágni. A darált húsba keverjük bele a rizset, hagymát, kaprot, a paradicsomlé felét, 1-2 kanál sűrített paradicsomot, és ízesítsük sóval, borssal (nincs mese, a masszát muszáj lesz megkóstolni, különben könnyen elszúrhatjuk a fűszerezést). Csavarjuk a húst a szőlőlevelekbe, majd olajozzunk meg egy tűzálló edényt. Ha van maradék szőlőlevelünk, bélejük ki a tálat, helyezzük el benne a töltikéket, helyezzük közéjük a babérleveleket, és takarjuk le az egészet még egy rend szőlőlevéllel. Töltsük fel az edényt víz és a maradék paradicsomlé-sűrített paradicsom keverékével,  majdnem teljesen ellepve a töltelékeket, majd süssük lefedve az előmelegített sütőben körülbelül egy óráig, időnként ellenőrizve, hogy elpárolgott-e a leve. Szükség esetén még adjunk hozzá vizet. Egy óra elteltével töltsük hozzá a fehérbort, húzzuk le a lángot közepesre (180-190 fokra), és süssük lefedetlenül még 30-45 percig, míg a felső levelek szép ropogósra sűlnek, és a leve több mint felére csökkent. Tálaljuk puliszkával (polentával, máléval) és tejföllel. Nagyszerű vendégváró étel, mert előre elkészíthető, és könnyen felmelegíthető. Igyunk melléje fűszeres fehérbort (Sauvignon Blancot vagy argentin Torrontest).