Mediterrán sült padlizsán édes-savanyú szószban

Körülbelül egy éve átrendezték a Rice Egyetem menzáját, s a "hagyományos" amerikai büfé helyébe nyitottak egy mediterrán étkezdét. Ott szolgálnak fel mindennap egy isteni sült padlizsán előételt, édeskés-savanykás, paradicsomos szószban. Bíztam abban, hogy az interneten gond nélkül megtalálom a receptjét, de ezúttal tévedtem, a net teljesen cserbenhagyott, így magamnak kellett rekonstruálnom, a híres-neves "imam bayildi" ("a pap elájult")  receptjéből kiindulva.

Ez lett az eredmény:

Mire volt szükségem:

2 nagy padlizsán

1 hagyma

2 nagy érett paradicsom

1,5 evőkanál cukor

fél citrom leve

1 teáskanál finom balzsamecet

1,5 dl víz

só, bors

rengeteg, 1,5-2 dl olívaolaj (a finom padlizsán titka, ami fel is veti a kérdést, hogy mitől is ájult el a pap: mert annyira finom volt a töltött padlizsán, vagy mert megtudta, mennyi olajat használtak az elkészítéséhez).

Hogy készült: 

Először is a padlizsánokat megmostam, meghámoztam, egy centis szeletekre vágtam, alaposan besóztam, és szűrőben egy óráig állni hagytam. Utána a sót lemostam a padlizsánszeletekről, papírtörlővel alaposan megszárítottam, és közepes lángon kis olívaolajban mindkét oldalukon megsütöttem őket. Mivel iszonyú ritmusban itták fel az olajat, azt folyamatsoan pótolnom kellett (így ment el hozzávetőleg másfél dl). A padlizsánokat utána egy hőálló kiolajazott üvegtálba helyeztem. 

A szósz elkészítése:

Felaprítottam a hagymát, a paradicsomot leforráztam, meghámoztam, felszeleteltem, utána a hagymát egy evőkanál cukorral kis olívaolajban üvegesre pároltam. Hozzáadtam a paradicsomot, egy fél citrom levét, még egy fél evőkanál cukort és egy teáskanál balzsamecetet, megsóztam, megborsoztam, és tíz percig főztem. A szószt ráöntöttem a padlizsánra...

...majd hozzátöltöttem még 1,5 dl vizet, és 180 fokon, előmelegített sütőben lefedve egy óráig sütöttem, utána lefedetlenül még 20 percig.

Tálalás: szobahőmérsékleten előételként vagy sült mellé körítésnek. Mi az utóbbit választottuk.
Az eredmény nem egészen ugyanaz, mint az egyetem menzáján (következőkor kihagyom a hagymát, és több cukrot meg citromot adok hozzá), de így is nagyon finom. Így legalább elmondhatom róla, hogy saját recept.